Az ember szereti a társóságot, sőt ha nincs társósága, akkor egy idő után beleörül a magányba. Viszont néha sokkal jobb az embernek egyedül.

Ha csak magamra gondolok most, akkor el kell mondanom, hogy nem szeretek társóságban lenni. Sok ember az hát… Legnagyobb problémám az, hogy általában olyan a csapat, akikkel nem igazán akarok együtt lenni. Vagy a másik lehetőség, hogy a jó barátból van sok. Nálam már 3-nál több ember az rengeteg beszélő lény. Pont ezért inkább háttérben maradok. Nem járok el sehova. Mondjuk, értelmét sem látom, amikor itthon is tökéletesen elvagyok egyedül. Jó persze néha elmegyek én is valahova, de mondjuk egy félévente egyszer. Egyébként úgy vagyok vele, hogy még mindig jobb itthon, mint a többi generációm béli hulladékkal együtt lógni. Igen, mert ez is egy gond, hogy annyira sok hülye ember vessz körül nap, mint nap, hogy örülök, hogy hétvégén, de inkább szombat este nem kell elmennem sehova, hanem itthon lehetek, és nem kell semmit csinálnom. Szerintem ez minden hozzám hasonló ember elmondhatja.  Jó igaz, moziba azért eljárok! Van néha pár film, amit mindenképpen meg akarok nézni ott. Mégis csak nagyobb élmény ott filmezni, mint mondjuk a gépen vagy tv-n. Legalábbis szerintem, de ugye mindenkinek más tetszik.

Filmek, ha már itt tartunk. Ideje lenne elkezdeni begyűjteni azokat a filmeket, amik kötelező darabok. Szerencsére a legtöbb film 1 ezresért megkapható. Bár a pénz sem jön csak úgy. Ugyan így vagyok pár játékkal. Van már a fejemben egy hosszabbacska lista. De azokkal meg az a gond, hogy drágák. Már, mint tuti, hogy várnod kell, 1-2 évet mire lemegy az ára egy nagyobb nevű játéknak (Pl. Dishonored AKAROM). De majd mindent a maga idejében. Mindenhez türelem kell. Bár sajnos az nekem kevés van és képes vagyok ostoba döntést hozni, azaz úgy cselekedni, ahogy nem kellet volna. Egyébként mi ez a blog?

Gondolataimat írom le. Röviden ennyi. Sokat gondolkodom a világról, a cselekedeteimről és minden másról.

Üdv, Xisco